Hungarian Bible

Luke 23

Luke

Return to Index

Chapter 24

1

  A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.

2

  És a követ a sírról elhengerítve találák.

3

  És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

4

  És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

5

  És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

6

  Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

7

  Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

8

  Megemlékezének azért az ő szavairól.

9

  És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

10

  Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

11

  De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

12

  Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

13

  És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

14

  És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

15

  És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

16

  De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

17

  Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?

18

  Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

19

  És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

20

  És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

21

  Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

22

  Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

23

  És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

24

  És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

25

  És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

26

  Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

27

  És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

28

  Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

29

  De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

30

  És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

31

  És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

32

  És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

33

  És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

34

  Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

35

  És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

36

  És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

37

  Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

38

  És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

39

  Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

40

  És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

41

  Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

42

  Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

43

  Melyeket elvőn, és előttök evék.

44

  És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

45

  Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

46

  És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

47

  És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

48

  Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

49

  És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

50

  Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

51

  És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

52

  Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

53

  És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

John 1

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: