Hungarian Bible

Luke 17

Luke

Return to Index

Chapter 18

1

  Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

2

  Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

3

  Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

4

  Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

5

  Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

6

  Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

7

  Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

8

  Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

9

  Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

10

  Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

11

  A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

12

  Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

13

  A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

14

  Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

15

  Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

16

  De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

17

  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

18

  És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

19

  Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

20

  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

21

  Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22

  Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

23

  Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

24

  És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

25

  Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26

  A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

27

  Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

28

  És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

29

  Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

30

  A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

31

  És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

32

  Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

33

  És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

34

  Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

35

  Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

36

  És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

37

  Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

38

  És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

39

  A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

40

  És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

41

  Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

42

  És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

43

  És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.

Luke 19

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: