Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

  A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

  A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

  Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

  Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

  Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

  Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

  Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

  Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

  Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

  Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

  Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

  Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

  Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

  Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

  Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

  Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

  Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

  Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

  Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

  Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

  Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

  Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

  Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

  Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

  Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

  Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

  Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

  Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

  Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

  Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

  És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

  Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

  Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

  Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

  De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!