Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

  Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

  Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

  Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

  Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.

  Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

  Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.

  Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

  Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.

  Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.

  Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.

  Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

  Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted.

  Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!