Hungarian Bible

Job 8

Job

Return to Index

Chapter 9

1

  Felele pedig Jób, és monda:

2

  Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3

  Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4

  Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5

  A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6

  A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7

  A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8

  A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9

  A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10

  A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11

  Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

12

  Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13

  Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14

  Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15

  A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

16

  Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17

  A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18

  Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

19

  Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

20

  Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

21

  Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

22

  Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

23

  Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

24

  A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

25

  Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26

  Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

27

  Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28

  Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

29

  Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

30

  Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31

  Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32

  Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

33

  Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

34

  Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

35

  Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Job 10

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: